MESÉLŐFALU Csíkszentdomokos

  Egy ember elküldte a feledékeny fiát, hogy vegyen egy fél véka búzát a malomból. Menetközben a fiú, mondogatta: fél véka búza, fél véka búza……….nehogy elfelejtse. Közbe egy ember vetett s ahogy meghallotta, hogy fél véka búza, fél véka búza, azt gondolta, hogy ezt neki kívánja, hogy csak annyi termése legyen s jól megverte. Csak úgy engedte el, hogy azt mondja: Uram áld meg s szaporítsd!

  A cigány elment az erdőbe fáétt, a szekerit úgy állította, hogy amikor a fát kivágja egyenesen a szekeribe essen. Arra járt egy ember. Amikor meglátta, hogy a cigány mibe töri a fejit, figyelmeztette- nem lesz igy jó cigány, a fa ha ledől megüti a lovadot, s a szekeret es esszetöri. De a cigány nem fogadta meg az arrajáró ember tanácsát, és amikor a fa ledőlt a cigány lovát megütte s a ló es megdöglött.

 Hol volt hol nem volt, valahol a nagyvilágban volt egyszer egy szegény ember, de az olyan szegény volt, hogy az ingébe még bolhája sem volt és annak a szegény embernek volt egy felesége és egy fiúgyereke. És amíg a gyerek felnőtt, és elérte a hét eszten­dőt, addig az a szegény apa és anya napszámon sze­rezte meg a mindennapi betevő falatját, és olyan sze­gényesen éltek, mint a templom egere, hol ettek s hol nem, de amikor a fiuk elérte a hét esztendejét, olyan szép legény lett belőle, hogy nem volt párja hetedhét ország határában. Ennek híre is ment még más országba is, hogy itt milyen szép legény van, csak annyi volt a baj, hogy még nem volt megkeresztelve.

 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, és az üveghegyeken is túl volt, volt egyszer egy király és annak egy felesége. Azt mondja a királyné a királynak :

—    Hallod drága felséges apjok, jó volna elmennünk a mindentudó jósló asszonyhoz, hogy lám, mit mon­dana a következő életünkre nézve, mivelhogy megint boldog állapotban vagyok. Hogy lám, tudna-e szólani valamit a jövendőbéli sorsomról.

 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-ten­geren is túl, ott, ahol a tetüt és a bolhát rézpatkóba fogták, hogy a súlyba és fenébe ne botorkázzék. Még azon is túl, volt egyszer egy szegény ember, annak egyéb gazdasága nem volt, mint egy üllője és egy kalapácsa. És most kezdődik egy istenes nagy hazugság.

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a nagyvilágban egy szegény ember, s annak egy felesége és egy gyönyörű szép leánya, de az olyan szép volt, hogy hét ország csodájára járt. Csak annyi volt a baj, hogy olyan szegények voltak, mint a templom egere, nem volt semmijük, sem lakás, sem birtokféle, sem marha­féle, hanem jártak az uraságnak napszámra, és amit kaptak napszámot, verejtékes munkájuk után, abból éldegéltek, de úgy is csak szegényesen.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sze­gény ember, olyan szegény volt, hogy semmi gazda­sága nem volt.

Több mint három esztendeje disznópásztorlással fog­lalkozott. Egyszer csak beléunt abba es, felpakoltak a feleségével, és vándorútra indultak messzi földre. Elmentek szolgálni, szerencsepróbálni, jó gazda ta­lálni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyember, akinek korán meghalt a felesége, és két aranyhajú árva gyereket hagyott az urára. De olyan szegények voltak, mint a templom egere. Halászatval és vadászatval foglalkoztak.

 Volt egyszer egy szegény ember, annak egyéb gazda­sága nem volt, egy kutyája, amelyiknek kilenc kölyke volt, és egy felesége, és volt még egy kis tanyája egy erdőszélben, ahol juhokat teleltetett, és nyaraltatott. A faluban csak egy kis kalibája volt, oda csak néha- néha látogattak el, mert a felesége es többnyire mindig vele volt.