elatini Braun Olga grafikusművész, könyvillusztrátor 1942-43 telén érkezett Budapestről Csíkba, Csíkszentdomokosra, mesék után kutatva. A pesti egyetemen ekkor alakuló folklorista-mesekutató iskolához, a néprajztudományban „budapesti egyéniségkutató iskolának” nevezett kutatócsoporthoz csatlakozva ő igyekezett Székelyföldön olyan, nagy repertorárral rendelkező, ízesen mesélő mesemondó egyéniségeket felkutatni, mint az addigra már a nagyközönség előtt is ismert, Ortutay Gyula által felfedezett Fedics Mihály, vagy a Dégh Lindának 1940-41-ben mesélő Pandur Péter voltak. Braun Olga több mesemondóra is rábukkant Csíkszentdomokoson, köztük arra a Mákszem Györgyre is, akitől az 1960-as évek elején még Szabó Judit is gyűjtött egy kötetre való történetet.

I szöris Nevem Albert András, születem 1905-ben 7 ho 13 án és ezen időtől kezdödöleg  már csak halványan  emlékszem a csecsemö koromra mivel hogy I sö gyermeke voltam apámnak s anyámnak de késöb mikor 4. éves voltam ara az idöre már jol emlékszem.

 – A csíkszentdomokosi Albert András idézése –

 Nem akarom Benedek Elek nagyságát kétségbe vonni, érdemeit kisebbíteni, csupán nagyon határozott különbséget tenni: Benedek Elek a legnagyobb magyar meseíró; ám akinek méltatlanul elfeledett alakját föl akarom idézni és kiválóságát főként szülőföldje, a székelység, de általában a magyarság tudatába be szeretném plántálni, a Kárpát-medence eddig megismert népi mesemondó-egyéniségeinek legkiválóbbika, Albert András.