„Azt hihetnénk, hogy a mese csak gyerekeknek szólhat. Pedig nagyapáink még emlékezhetnek arra az időre, amikor a magyar falvakban az őszi, ház körüli munkák alkalmával összegyűlt parasztembereket egy-egy jó beszédű mesélő történeteivel szórakoztatta. Szövődött a mese családi körben, az aprónép gyönyörűségére is.
A századfordulón még a legtöbb faluban akadt egy-egy kivételes tehetségű mesemondó, aki olyan szemléletesen tudta szavakba önteni mondanivalóját, hogy a hallgatóság valóságos mesehősnek érezhette magát.
A régi mesélők lassan kihalnak, no meg mikor is adhatnák át tudásukat, művészetüket? Hiszen a falu régi étetének keretei is felbomlottak. Tudományuk pedig kincs! (...) Gyönyörködjünk eleven stílusukban, ízes nyelvezetükben! Így is lehet magyarul beszélni!”
(Voigt Vilmos)
Kedves Látógatónk!
A mese mindenkit elvarázsol és megbabonáz. Fejleszti a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kél: olyan birodalomba repülhet vele gyermekünk, melyben a jók és a gonoszak harcát követheti figyelemmel, a szereplőket felruházhatja kedves és ellenszenves tulajdonságokkal, színezheti, alakíthatja a történetet, mindezzel egy időben pedig felismeri az események közti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történteket.
A felnövekvő gyermeknek pedig éppen erre van szüksége. Arra, hogy átlássa a nagyon egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel és felismerje a rosszakarókat. A mesét hallgatva vagy olvasva átélheti a szereplőkkel történt veszélyt és örömöt, megmászhatja a Csillaghegyet, átúszhatja az Óperenciás tengert is akár. A bonyodalmakkal teli cselekmény során maga is a történet részévé válik, együtt nevet a manókkal és együtt sír az eltévedt mókusokkal, miközben tudja, hogy a mese végén minden jóra fordul, a bátor elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig meglakol.
A mese tehát erkölcsi tanulságként is szolgál: a csemeték így tanulhatnak meg később kiállni gyengébb társaikért és így harcolhatják ki saját jogaikat is egy-egy konfliktus során.
Felhívás
2013.01.10
Folytatjuk a gyűjtést!
Kincseket keresünk, kérem segítsenek.
Összefogással sok mindenre képes egy közösség!
Köszönöm!
.
Hermann Zoltán „…csak úgy üdőközbe’…” (Albert András önéletírásából.)
2012.10.09
elatini Braun Olga grafikusművész, könyvillusztrátor 1942-43 telén érkezett Budapestről Csíkba, Csíkszentdomokosra, mesék után kutatva. A pesti egyetemen ekkor alakuló folklorista-mesekutató iskolához, a néprajztudományban „budapesti egyéniségkutató iskolának” nevezett kutatócsoporthoz csatlakozva ő igyekezett Székelyföldön olyan, nagy repertorárral rendelkező, ízesen mesélő mesemondó egyéniségeket felkutatni, mint az addigra már a nagyközönség előtt is ismert, Ortutay Gyula által felfedezett Fedics Mihály, vagy a Dégh Lindának 1940-41-ben mesélő Pandur Péter voltak. Braun Olga több mesemondóra is rábukkant Csíkszentdomokoson, köztük arra a Mákszem Györgyre is, akitől az 1960-as évek elején még Szabó Judit is gyűjtött egy kötetre való történetet.
Mesélő falu-látogatás a sárosúti iskolába.
2012.04.18
Köszönjük szépen a sárosúti iskolásoknak, szüleiknak és pedagógusaiknak, hogy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak.
Szívesen meséltünk mesemondóinkról, mesélltünk meséikből, bemutattuk weblapunkat.
Jó volt velük találkozni és együtt tölteni egy-két órát.
Mesék a színpadon-kisfilm
2012.04.03
Albert András meséit vitték színpadra a Templom melletti iskola I-IV. osztályos tanulói.
Nézzék meg.
Albert András: Kilenc tyúk, meg egy kakas-prezentáció3
2012.03.13
Készítette: Sándor Rebeka, VIII.B. oszt.
Kovács Albert:Krisztus és Péter vendégségben- diasorozat
2012.03.13
Készítette: Mákszem Zalán, V.C. oszt.